India hív és vár rám…

Mindig tudtam, hogy egyszer eljutok Indiába, csak azt nem tudtam mikor és hogyan.

Gyerekkorom óta érdekel létezésem oka, a „ki vagyok én” kérdés. Az Indiából érkező tanítások, hagyományok, kultúra, gyógyítás mindig is nagy hatással volt rám.

Büszke vagyok rá, hogy egy Indiából eredő tanítói láncolat része, tagja lehetek.

Nem járok száriban, vagy buggyos nadrágokban, alkalomszerűen viszont örömmel felpróbálom. Nem is szeretnék indiainak tűnni, mert nem vagyok.

A jóga és ajurvéda tanításokat követem, élem és legjobb tudásom szerint adom tovább.

Egész pici korom óta kutatom a bennem/bennünk élő világot, ami a látható fizikai síkon túl vagy inkább mélyebben van, ami csendes, örömteli és békés. Tanulmányaim során érzem, hogy a bennem élő világ bontakozik ki, sok „aha” élménnyel, megtapasztalva az egységet.

2014 januárjában kezdtem jógaórákat tartani, azóta sokszor megkérdezték már tőlem: „Jártál már Indiában?” A válaszom mindig: „Még nem, de fogok!” Magamban mindig folytattam a gondolatmenetet, hogy fogok, amikor a gyermekeim elég nagyon lesznek ahhoz, hogy nyugodt lélekkel vágjak bele életem új szakaszába, nagy kalandjába. Időben úgy céloztam be, hogy ha legkisebb gyermek is legalább 10 évet betölti, utána utazok majd.

Arra gondoltam, hogy kirándulni , jógázni és meditálni megyek a tanítómmal és kedves ismerős emberekkel. Nagyon szép romantikus illúzió volt, de nem így folyatódik a történet.

Vissza kicsit a kezdetekhez, amikor mindent érzetem csak egyensúlyt nem …

A jóga fizikai (ászana) gyakorlását is akkor kezdtem elmélyíteni, amikor a testem már benyomta a vészvillogót és alig tudtam mozogni, fájt mindenem, sok gyulladásos betegséget is produkáltam, és már elég magas rizikófaktorral kopogtatott be a rákos állapot is, kimerült voltam. Az eszemmel tudtam, hogy egy varázslatos és örömteli állapotot lehetne megélnem, mert fizikai síkon mindenem megvolt hozzá. Mégis lélekben nagyon fáradt voltam, enerigahiányos és szorongó, amit igyekeztem kompenzálni (ami még több erőt kívánt). Sok terhet cipeltem a múltból, azt se tudtam, hogy kezdjek hozzá a regenerálódáshoz. Azon kezdtem töprengeni, hogy hogy jutottam el ide. A nyitott szívű, emberszerető gyermekből, hogy lett egy kimerül, kiégett és beteg fiatal felnőtt. Kerestem azt a világot, amivel régen könnyedén kapcsolódtam. 10 éves koromban a lelki élet és a torna szőnyeg hozta a békét és sikereket, most már tudom akkoriban az volt az én jógám. Felnőtt koromban pedig újra szőnyegre lépem, hogy visszataláljak az egészéges, békés, vidám és energikus önmagamhoz. Elindultam ….

Miért lettem jógaoktató? Mi a kapcsolódásom az ajúrvédával ? Miért pont most megyek Indiába? Neked ettől hogyan lehet jobb az életed?

Hamarosan erről is írok.

Ha érdekel a folyatás köszönöm, ha visszajelzed, hogy olvastad a bejegyzésemet.

Ragyogó napot: Anita