Az astanga nyitó- és zárómantráról

Az ősi indiai szentírásokból származó mantrák különleges varázsigék, amelyek helyes zengetésével világokat rengethetünk meg. Számos történet olvasható például a Mahábháratában, amelyekben atombomba erősségű fegyvereket hívtak elő vagy hatástalanítottak a harcos Pándava hercegek pusztán mantrák helyes recitálásával. Nem csoda hát, ha erejüket a jógagyakorlásunk segítségére is fel szeretnénk használni.

Fontos tehát a törekvés a helyes kiejtésre, de az odaadás mindig győzedelmeskedik a technika felett. Ha mégis szeretnénk csiszolni a kiejtésünket, akkor a legjobb módszer az, ha papír nélkül, a tanárunk után ismételve tanuljuk a mantrát, mivel az írott szöveg, különösen, ha egyszerűsített átírásról van szó, sokszor félrevezető lehet. A módszer további előnye, hogy sokkal gyorsabban memorizáljuk a mantra szövegét.

A mantrák fordítása

További ok arra, hogy a mantrákat szanszkrit nyelven énekeljük az, hogy a fordításukkal elveszítenék a lírai jellegüket, hiszen általában tömör, bonyolult szimbólumrendszerrel sűrűn átszőtt szövegekről van szó. Ráadásul a megfelelő terminológia sem áll rendelkezésünkre, ezért hosszú körülírásokat kellene alkalmaznunk. Ez elmondható az astanga nyitó- és zárómantráról is, amelyet aktuális világképünktől függően többféleképpen lehet értelmezni. Például a Patandzsali kezében található kard (dhárin) értelmezhető egy ábrázolt forma egyszerű leírásaként, de tekinthető az akadályok ellen védelmező fegyverként, a megkülönböztetés (azaz helyes tudás) kardjaként, vagy akár a szusumná nádíként, amelyen úgy hatol felfelé a kundaliní energia, mintha egy kardot döfnének át rajta, és még folytathatnánk a sort. Érdemes kontemplálni a mantrák jelentésén, elolvasni több fordítást, és időről-időre újragondolni, hogy számunkra mit jelentenek. Itt is igaz azonban a fenti szabály: az odaadás a legfontosabb, egy nagy becsben tartott mantra akkor is működik, ha fogalmunk sincs a jelentéséről.

auṁ

vande gurūṇāṁ caraṇāravinde

sandarśita svātma sukhāva bodhe |

niḥ-śreyase jaṅgali-kāyamāne

saṁsāra hālāhala mohaśāṁtyai ||

ābāhu puruṣākāraṁ

śaṅkhacakrāsi dhāriṇam |

sahasra śirasaṁ śvetaṁ

praṇamāmi patañjalim ||

auṁ

 OM

Leborulok a nagy tanítók lótuszlába előtt, akik felfedik előttünk az önvalónk valódi természetét és ezáltal boldogságot ébresztenek bennünk.

A tanító teljes jólétbe vezet, mint a varázsló a dzsungelben, még a feltételekhez kötöttség és az illúzió okozta szörnyű mérgezésből is kigyógyít.

Hódolatom ajánlom Patandzsalinak, akinek a felsőteste ember formájú,

ezer feje fényesen ragyog, kezeiben kagylókürtöt (eredeti hang), csakrát (végtelenség) és kardot (a megkülönböztetés ereje) tart.

OM

auṁ

svasti-prajā-bhyaḥ pari-pāla-yaṁtāṁ

nyāyena mārgeṇa mahīṁ mahīśāḥ |

go-brāhmaṇebhyaḥ śubham-astu nityaṁ

lokāḥ samastāḥ sukhino-bhavaṁtu ||

auṁ śāntiḥ śāntiḥ śāntiḥ

OM

Gondoskodjanak minden ember jólétéről a hatalmas és fenséges vezetők törvénnyel és igazsággal. Óvják a teheneket (isteniség) és a bölcseket, és váljon (bhavantu) az egész (samastah) világ (lokha) boldoggá (sukhino).

OM béke, béke, béke