6 hónappal később…

Régen szántam időt az írásra, gondolataim és „hogy” létem megosztására.

Kicsit több mint fél éve jöttem haza Indiából. Azt mondják a Panchakarma kezelés egyedülálló abban az értelemben, hogy magában foglalja a különböző betegségek megelőzését-, gyógyítását.

Az biztos, hogy életem minden szintjén változást indított be, ami gyakran, nem hogy kellemes nem volt, de sok-sok nehézséget okozott. (vállalkozás, családi élet, házasság, fizikai állapot, anyagi helyzet, életmód….)

Az ájurvéda hangsúlyozza, hogy az egészség nem csak a betegség hiányának állapota. Arra gondoltam, hogy a 3 hét pachakarma alatt meggyógyul a térdem, egészségesebb leszek és bíztam benne, hogy egyéb nehézségek, is megoldódnak, amit eddig esetleg nem sikerült rendeznem.

Az első napokban azt érzetem a paradicsomban vagyok, majd mintha jött volna észrevétlenül egy hurrikán és szépen összekuszálódott minden, lelkileg és érzelmileg. A tisztítások fizikai szinten nem okoztak nehézséget, nagyjából tudtam mire számíthatok és mindent elfogadtam. Tudtam, hogy biztonságban vagyok, és bennem zajló zűrzavar közepedte elkezdett erősödni a hitem, a békém. Minden, amit addig tanultam a javamra vált és a kellő pillanatban elkezdtem használni (pl. jóga nidra, pránajáma).

24 nap elteltével haza jöttem, a legtöbb dolog nem rendeződött. 3 hónapra való feladatot kaptam, amit becsülettel ( nem könnyedén) végig is csináltam.

Haza érkezésemet követően érzetem a bennem egyre mélyülő csendet, a hatalmas kontrasztot a nyüzsgő világ és köztem. Kerestem a helyem, a „hogyan tovább”-ot. Minden összezavarodott és adminisztrációs hibának köszönhetően a jógaterem működése is ellehetetlenedni látszott, ez volt ami először a leginkább fájdalmat okozott.

Elmentem egy jógaórára, ahol ajánlották a Miskolci Tudomány Egyetemen induló Indiai gyógyászat – ájurvéda tanácsadó terapeuta szakot. Abban a pillanatban tudtam, hogy ez az erre vágyom, több okból szürreálisnak tűnt az egész és én annál boldogabb lettem, csak a megoldásra voltam hajlandó koncentrálni. Szinte ujjongva örültem, amikor megláttam, hogy a jelentkezési határidőt szeptemberig kitolták. Szakmai önéletrajzot kértek, így az elmúlt 20 év tanulmányait és munkásságom „kellett” végig gondolnom, papírra vetnem, maga ez a folyamat is csodálatos és önmagámban lezáró megújulást hozó volt. Hamarosan jött a hír, hogy felvettek, újra hallgató leszek.

Az első tanítási nap szeptember 21.én pont a születésnapomon volt, új életév vette vele kezdetét….

Hála ájurvéda, hála panchakarma és hála minden jó lelkű emberért, akikkel nap, mint nap kapcsolódhatok 🙂

Szép napokat: Anita

folyt.köv…..