Let’s go! India
Tűnődöm…. Egy életen belül hányszor lehet új életet kezdeni?
Sokszor… Amennyiszer csak akarunk és hajlandóak vagyunk elengedni a régit, meghalni az újért. A mostani kicsit váratlanul ért, de rövid időn belül belengedtem magam. Elakadtam a céljaim tekintetében, elértem amire vágytam, nem volt újabb “világmegváltó” tervem. (Vagyis volt terv, csak feledésbe merült.)
Minden nap tettem magamért, szeretteimért, gyakorlóimért, a környezetemért, megmaradtam az itt és most – ban. Haladtam, de mégis inkább, mintha egy helyben maradtam volna, a lábam fájdalommal jelezte. No nem annyira fáj, hogy ne tudnék élni vele, de annyira már igen, hogy akadályozzon egy-két dologban. A jóga mellett az ajurvéda, ami évek óta foglalkoztat, követem és tanulok róla, támogatja az önismereti munkám. Ajánlottak egy ajurvéda orvost, legnagyobb örömömre a férjem is nyitott volt egy orvosi konzultációra, így mindkettőnket bejelentettem.
Boldog voltam, vártam a napot, hogy végre megint valamit közösen fogunk csinálni. Sejtettem, hogy ez a konzultáció majd beindít változásokat. (Ah, de még mennyit.) Pl.: Étkezés terén, már előre örültem, tudtam hogy testtípusunknak megfelelő diétával indítunk. Elképzeltem, hogy együtt járunk majd kezelésekre, masszázsra. Nagyon kell a kettesben töltött minőségi idő. Elérkezett a vizsgálat/konzultáció napja, és együtt mehettünk be a rendelőbe. Sok jót hallottam az orvosról, így vártam a diagnózist. Pulzus diagnosztikai után, megnézte a nyelvem, szemeim, feltett egy két kérdést, amikre hirtelen válaszoltam, de azért utána eltöprengtem rajta. Közben megnyomkodta a jobb térdem, és csípőm. Ennyi volt. Szándékosan nem is mondtam neki, hogy szokott fájni. Rájött. Azt mondta két megoldás van, de igazából egy. Menjek Indiába panchakarmára. (Fogok írni róla bővebben.) Ezen a ponton igyekeztem tartani magam, mintha leforráztak volna, igyekeztem figyelni, hogy mit mond és miért menjek oda. Az elmém zakatolt és egyszeriben az összes szorongásom, amit még még nem oldottam föl bekopogtatott. Nem, igazából feltépték az ajtót.
Doki: – Ön jógaoktató, volt már Indiába?
Én( sápadtan, azt hittem lefordulok a székről) : – Nem, még nem.
Doki (mosolyogva) : -Nagyon jó, MÉG nem
Én… Igyekeztem figyelni, de az elmém zakatolt. Panchakarma – úgy tanultam, hogy oda a betegeket küldik, te jó ég, ekkora baj van. Nem biztos nincs, de akkor miért kell ilyen messzire mennem…. :
– Van más megoldás is?
Doki: – Nincs, ez a leghatékonyabb Önnek, utazzon el, jó lesz.
Én…utazzak el egyedül egy idegen helyre (8600km), egy másik kultúrába, egy kezelésre amitől most még tartok, úgy hogy nem beszélek angolul , nem tudok kommunikálni velük, és még ha ezeken túl is teszem magam nagyon sokba kerül, hogyan engedhetem meg magamnak. Jó tuti maradok… és akkor mi lesz….
– Rendben. Köszönöm. Mit tehetek addig is?
Doki: – Mindent úgy ahogy eddig, csak kerülje a gyömbért. Heti egyszer egyen halat.
Én: (most már csak gondolataimban) Persze ne egyek gyömbért és menjek Indiába….Világos….Egyek halat, remek….Szerettem volna udvarias lenni és amilyen gyorsan csak lehet kiszabadulni a rendelőből, elmém keltette zűrzavarból. Ezer kérdés kavargott bennem félemmel fűszereve. Innen nincs visszaút, éreztem hogy szétperzsel, hogy nem tudom hogyan tovább. Csak azt éreztem, hogy ebben a pillanatban visszafordíthatatlanul elindultam valami (önmagam) felé.
Megvizsgálta a férjemet is, nem lepett meg azzal amit mondott. Testtípusának megfelelő diétát kapott, ahogy gondoltam, gyógyteát, porokat, gyógynövény kapszulákat. 1 hónap múlva kontroll. Örültem, a diagnózisnak, közben pedig az egóm belül durván puffogott is….
Én: – Még egy kérdésem lenne, akkor jobban lennék, ha én is húst ettem volna?
Doki (mosoly) : – Nem, jól tette, hogy nem evett, már nem tudna járni. Kövesse az ájurvédikus életmódot továbbra is.
Én: – Köszönöm. Na most már nem bírok el többet. Menjünk haza….
Érzékeny és sírós napok következtek. Tele voltam kérdésekkel, hogyanokkal, miértekkel, szenvedéssel, amiért (most már) olyan hálás vagyok.
Hálás, hogy hagytam felszínre jönni, megengedtem magamnak, hogy szembe nézzek velük. És főként, hogy meg merem osztani mindenkivel , aki nyitott arra hogy örömteli, egészséges és boldog életet élhessen. Minden új értelmet nyert.
Let’s go! INDIA
Velem tartassz? Ha igen, akkor itt a blog alján hozzászólásban tudod jelezni.
Köszönöm, hogy olvasol, velem vagy : Anita
Let’s go
Köszönöm ❤️
Veled utazom ❤️????
❤️ Köszönöm
Nagyon örülök hogy ilyen bátor és merész anyukám van, anya mi mindig támogatunk mindenbe.
Let’s go INDIA!
Drága Kincs vagy, köszönöm. Sokat jelent a támogatásod. Ügyes, talpraesett nagy lány vagy és így én is nyugodt szívvel indulhatok útnak. Nagyon szeretlek ❤️
Szívesen veled tartok!???? Jó utat kívánok! Várom az írásaidat! Puszi ????
Köszönöm Marcsi, nagyon örülök neked ❤️
A kérdőjeleket nem értem! ????
Rájöttem mik a kérdőjelek, van olyan emoji , ami helyett kérdőjeleket jelenít meg.
Let’s go INDIA! ❤????♀️????
Szeretettel gondolok Ràd Anita!
A hit ereje magunkban a legnagyobb erô, ami a változásokat beinfítja és a szívünkkel tudunlk teret adni hozzá.
Szívesen megtapasztaalom Veled Indiát,.
Go, Anita! Go!
Minden rendben lesz! ????
Szuper lesz minden Anita:)
Ahaa, its pleasant dialogue about this post here at this weblog, I have read all that, so now me also
commenting at this place.
My brother suggested I might like this blog. He was entirely right.
This post truly made my day. You cann’t imagine simply how much time I had spent for this
information! Thanks!
Can I just say what a comfort to uncover someone that truly knows what they are discussing over the internet. You actually know how to bring a problem to light and make it important. More people need to check this out and understand this side of your story. Its surprising you are not more popular because you surely have the gift.