India – utazás – megérkezés

23.07.07. Hajnali 4-kor ébredtünk, az egész család, mert a gyerekek is szerettek volna kikísérni a repülőtérre, nagyon jól esett. Kicsivel 6 után érzékeny búcsút vettünk.

Egyedül maradtam, elkezdődött a kaland, nem lehetett visszafordulni és nem is szerettem volna. Álltam a repülőtéren még teljesen egyedül a tömegben és picit izgultam mi lesz velem, mi fog történni, eddig tettem a dolgom, vártam a napot, ami most visszavonhatatlanul elérkezett. Annyi fura/nem megszokott dolog volt az indulás körül, ami ha engedem, akkor a magába szippanthatott volna. Majd jött az érzés, hogy büszke vagyok magamra, hogy elég bátor vagyok, hogy elindulok az ismeretlenbe, hátra hagyok mindent, ami biztonságot ad és megyek önmagamért, a megújulásért, hogy olyanokat tapasztaljak és tanuljak, amit eddig még nem. Egyedül lehetek a világommal. És mindazt amiről eddig csak tanultam a személyes valóságommá válik.

A repülőtéren megismerkedtem 7 új emberrel, akikkel együtt utaztunk Indiába- Kumily-be.

Budapestről-Münchenbe, Münchenből- Abu Dhabiba, Abu Dhabiból – Kochinba repültünk, fárasztó, de akadálymentes utunk volt. Igyekezetem annyit pihenni, meditálni és aludni amennyit csak tudtam (hála a nyakpárnáért Zsófi, nagyon jól jött), kihasználtam minden pillanatot. Előzőleg letöltött előadásokat (köszi kisfiam, hogy megmutattad, hogy kell 😀 ), felolvasásokat és zenét hallgattam, amikor épp nem pihentem vagy nem az átszállásokra koncentráltam. Adu Dhabiba ottani idő szerint este 8-kor érkeztünk, sötét volt és perzselő hőség, nagyon magas párával, szinte fájt levegőt venni. Hálát adtam, hogy milyen jó helyre születtem, mennyivel kellemesebb otthon a levegő.

Kochinba érkezéskor vízumom ellenőrizték, fotó , ujjlenyomat (az összes ujjamról) készült. Már ott imádtam Indiát, hajnali fél 4-4 körül volt és az addig szigorúnak tűnő ellenőrök széles mosollyal és nagyon kedvesen köszöntöttek, meglátták a vízumomban, hogy jógaoktató vagyok 😀

Rendben és épségben megérkezett a feladott csomagom is. (Hála a hatalmas bőröndért Viki, még a jógaszőnyegem is belefért).

Egy kis busz várt a repülőtéren „Dance with music” felirattal, mint egy party járat 😀 . A sofőr elég sportosan vezetett, a folyamatosan kanyargós és szakadék mellett húzódó úton. Az eső szakadt, igazi monszunos időjárással fogadott India.

Még sötét volt, arra lettem figyelmes, hogy egyfolytában dudálnak, mint az olaszok (mindenki jelzi, hogy figyeljenek, mert ő jön 😀 ) és szembe jönnek az autók. Majd lassan tudatosult bennem, hogy a jobb oldalon ül a sofőr és a balsáv a miénk. Álom és ébrenlét között ingadoztam, miközben a kisbusz csak száguldott a célállomás felé. Kb. 4-5 óra lehetett az út, teljesen elveszítettem az időérzékem, már világos volt, amikor megérkeztünk, a táj magával ragadó, mintha a dzsungel közepén lennénk. Csodás volt úgy megérkezni, a sötétségből a fényességbe, látni az ébredő Indiát, és hogy így kezdhetek magamban egy újabb fejezetet.

Utóbb kiderült, hogy az útitársaimnak nem volt ennyire zökkenőmentes útja, pihenni alig tudtak, (tény, hogy mindig sírt legalább egy gyermek a repülőn), na a buszban többen félelemmel és a hányingerrel küzdöttek, én meg aludtam. Semmi olyat nem éreztem, mint ők, ezzel szemben mély békét és nyugalmat tapasztaltam, elégedett voltam, hogy ezt is megcsináltam, megérkeztem, oda ahova a lelkem húzott. Biztos segített (a jógagyakorlás mellett) az a jó pár terep rally is, amin részt vettem (köszi, Bálint és Benedek Laci 😀 ). Hiszem, okkal és céllal érkeztem ide. Ahogy írtam új fejezet indul, nem pedig lezárás. Nyitott szívvel, elvárások nélkül, tapasztalatokat gyűjteni érkeztem.

A Suveda Ayurvedic Centerben a fogadtatás nagyon kedves volt, jázminból fűzött nyakláncot és kókuszitalt kaptunk….

Hamarosan folyt.köv.

Ölelés : Anita